Wenczel Imre:   Orpheusz második esélye

(drámaóra-tervezet)

Csoport: 12-16 éves, 15-20 fõs, a drámában nem teljesen járatlan csoport. (Az óra eredetileg a győri Révai Miklós Gimnázium 9. F osztályának készült.)

Tér: A drámajátékra alkalmas terem kellő nagyságú üres térrel.

Játékidő: Kb. kétszer 45 perc, illetve 90 perc.

Eszközök: Különböző fényeffektusok keltésére alkalmas eszközök (pl. az „Alvilág” hangulatának megteremtéséhez kisebb-nagyobb lámpák, reflektorok, vagy írásvetítő színes fóliával), egy húros hangszer (gitár vagy lant), a játszók létszámának megfelelő számú, könnyen mozgatható szék (a térteremtést is segítheti); több kisebb-nagyobb nagyobb lepel; íróeszközök, papírok…

Tanítási terület: Egy görög mítosz lehetséges olvasata; szembesülés a kivételes tehetség, a „sztárság” néhány közösségi és magánéleti csapdájával. A boldogságkeresés paradoxonai.

Cél: Annak felderítése, hogy magánéletünknek és közösségi (társadalmi) létünknek melyek azok a helyzetei, amelyekben fel tudjuk használni (akár „fegyverként”) kivételes adottságunkat / tehetségünket, és melyek azok, amelyekben nem.

Téma: Egy (általunk parabolaként kezelt) ismert görög mitológiai történet, Orpheusz és Eurüdiké mítosza.

Fókusz: Milyen ellentmondások rejlenek a kivételes tehetség érvényesülése és magánéleti boldogságkeresése között?

(Költőibb megfogalmazásban, József Attila Eszmélet c. költeményének híres részletét parafrazeálva: „Hogyan foghat a macska egyszerre kint s bent egeret?”)

Keretek és munkaformák:

a)     Térmeghatározás és állóképek/tabló. (Kontextusépítő konveciók.)

b)     „Riportkészítés” (A narratív konvenció egy változata.)

c)      „Állókép” és „képaláírás” (Egy kontextusépítő és egy költői jellegű konvenció ideillő változata.)

d)     Három kb. azonos létszámú csoportban folytatódik a játék; mindegyikben Orpheusz szerepébe lép az egyik csoporttag:

1.      Mímes játék. (Költői jellegű konvenció.)

2.      Kiscsoportos improvizáció (Költői jellegű konvenció.)

3.      Stílusváltás. (Showműsor) (Költői jellegű konvenció.)

e)     Hangaláfestés (kontextusépítő) és gondolatkövetés (reflektív jellegű) konvenció.

f)        Mélyítés. (Reflektív jellegű konvenció.)

g)     Fórum színház beépített szereplővel. (Költői jellegű konvenció.)

h)      Két csoportban folytatódik a játék.

1.      Mímes játék. (Költői jellegű konvenció.)

2.      Naplórészlet (Itt reflektív konvencióként alkalmazva.)

i)        Két szoborcsoport készítése, mely tükrözi a fontosabb szereplők között kialakult viszonyokat. (Itt reflektív konvencióként alkalmazzuk.)

Megjegyzések; ajánlás: A játszók már ismerik a mitológiai történetet, olvastak, esetleg játszottak is róla. A játékvezetőnek segítségül röviden összefoglaljuk, melyek az eredeti történetben azok a hangsúlyok, amelyekre az óra megszervezésekor érdemes ügyelni.

Orpheusz, a varázshangú énekes egy görög kisvárosban, Rhodopéban, boldogan él szépséges feleségével, Eurüdikével. Egy baleset folytán - kígyóharapás miatt - Eurüdiké meghal, így az Alvilágba kerül. Orpheusz (és környezete) ebbe nem nyugszik bele, az énekes megkísérli a lehetetlent: utánamegy feleségének az Alvilágba azzal a céllal, hogy vagy visszahozza őt az élők közé, vagy maga is meghal. Varázsdalával elbűvöli a halottakat, ezért Perszephóné (Hádész felesége) férje távollétében megengedi Orpheusznak, hogy visszavigye Eurüdikét a felvilágba. Egy kikötése van: Orpheusznak el kell hinnie, hogy a lehetetlen megvalósul, bíznia kell az alvilág úrnőjének ígéretében, nem nézhet vissza, amíg feleségével együtt fel nem ér az élők birodalmába. Orpheusz egy pillanatra meginog és visszanéz, hogy jön-e utána Eurüdiké. Még látja, amint felesége testet öltött lénye ismét árnnyá válik és szertefoszlik. Az alvilág kapuja pedig bezárul Orpheusz előtt. Az énekes egy évig céltalanul bolyong, majd visszatérve Rhodopéba, meglehetősen magányosan él egy város széli házban. A város lakói – megtudva Eurüdiké elvesztésének történetét - majdnem megkövezték az énekest. Orpheusz minden este énekel ugyan a város főterén, de alig van kapcsolata a város lakóival – beleértve Eurüdiké idős szüleit is. (Orpheusz szülei már nem élnek, illetve azt rebesgetik, hogy apja talán maga Apollón.)

(A vázolt történetről legyen azonos tudása a drámatanárnak és a játszóknak, illetve állapodjanak meg abban, hogy ezt a történetet tekintik az új játék alapjának!)

*

A drámatanárnak természetesen el kell döntenie, hogy milyen változtatásokkal játszható az itt leírt óra azokkal a gyerekekkel, akikkel ő dolgozik. (Vö. J. Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában, Színházi Füzetek/ VI. Bp. 1994. 103-104. oldal) Ajánlatos, pl. azt végiggondolni, hogy a játszók között vannak-e zenét tanuló gyerekek, netán tehetséges muzsikusok. Ebben az esetben Orpheusz figurája úgy is megteremthető, hogy a szerepbe lépő tanuló tényleg énekel. Hangsúlyozom, ezt a szerepet csak nagyon szépen éneklő diákra bízzuk rá, ha a helyzetnek megfelelő valódi éneklést akarunk beépíteni az órába, mert egyébként nevetségessé válik a figura, és rossz bohózattá az egész játék. (A révaisoknál, akiknek az óra eredetileg készült, egyetlen dal hangzott el a játék kezdetekor. Buda Ferenc - Lovrek Károly: Ne rejtőzz el) gitárkísérettel a tanár előadásában. Az utána következő narráció pedig arra utalt, hogy „ilyen vagy ehhez hasonló dalokat énekelhetett Orpheusz, amikor meghódította Eurüdikét”. Orpheusz figuráját ezután csak egy gitár képviselte, ha varázslatos énekéről volt szó.) Bízzuk tehát inkább a játszók képzeletére, hogyan hatott a közönségre Orpheusz művészete! A témakezelésben is fokozottan vegyük figyelembe azt a csoportot, amelyikkel játszunk! A téma ugyanis érinti a férfi és nő általános és különös kapcsolatait; a (deviáns) művész-személyiség és az őt körülvevő kisebb-nagyobb közösségnek a hétköznapjait - ünnepnapjait illetve konfliktusait; és/vagy a tehetség megnyilatkozásait és a „sztár”-szerep problémáit egyaránt. Válasszunk ezek közül, és azt hangsúlyozzuk, bár mindegyiknek része van a vázolt figura és szituáció megteremtésében.

*

A fókuszra és a jelzett döntéshelyzetre kell a szervezéskor/óravezetéskor koncentrálni, ezért fontos, hogy Orpheusz személyisége és emberi kapcsolatai tisztázottak (és rögzítettek) legyenek, mire a végső döntésig eljut a játék. A szorító körülményeket jól „adagoljuk”!  (Szorító körülmények, pl. Orpheusz és Rhodopé lakóinak kapcsolatai/konfliktusai, Eurüdiké szüleinek és Orpheusznak egymással szembeni elvárásai, Orpheusz kényszerhelyzetei, Hádész könyörtelensége és csapdába ejtő, minden kibúvót előre látó ravaszsága, Orpheusz boldogság utáni vágya, szinte már tarthatatlan helyzete a városban, lelkiismeret furdalása, stb.)

Az ajánlott tárgyi eszközök közül nélkülözhetetlen az Orpheusz varázslatos művészetét jelképező hangszer, és – ha lehetséges - leplekkel, sötétítéssel/világítással teremtsük meg az „élők” és „halottak” világa közötti kontrasztot. De ez utóbbi fényeffektusok nélkül is elképzelhető. Minden egyéb az óra vezetőjétől és az adott lehetőségektől függ.

Ez az óraterv egyszerűbb munkaformákat kínál, kevés tanári szerepbelépéssel, hogy ne okozzon túlságosan nagy nehézséget az esetleg gyakorlatlan játékvezetőnek és csoportnak. Javasoljuk a játékvezetőnek, hogy sokat játszassa, mozgassa a gyerekeket, ő maga aránylag keveset beszéljen, valamint ügyeljen a játék ritmusára és változatosságára. A tanári szerepbelépés arányait – kérjük - tartsa meg (pl. ne akarjon egyedül végigjátszani négy-öt szerepet)! Így nagyobb élményt szerezhet a játékkal a csoportjának és önmagának. Hádész szerepére pedig esetleg felkérhet egy jó színészt.

*

Végül: a dráma teljesen átalakítható, az érintett probléma (amit a fókusz jelez, akár zseniális számítógépes szakember, vagy) más figura megteremtésével is játszható, természetesen az abból következő egyéb keretekkel, helyszínekkel és történéssel. Az óra átalakításához vegyük figyelembe (többek közt) a következő idézetet, mely a keret fogalmát határozza meg! „Minden társadalmi kapcsolatban két aspektus van jelen. Az egyik az az akció, amely az eseményt valamely végső állapot felé vezeti. A másik az a nézőpont, melyből az emberek az adott esemény felé közelítenek. Ez maga a keret, mely a résztvevők számára (a) feszültséget és (b) jelentést teremt.” (D. Heathcote)

A történet:

Előzmények: (Az előzményeket, mely egyben a játékvezető és a játszók közös tudása az adott témáról, a „Megjegyzések; ajánlás” címszó alatt vázoltuk.)

A történet, amely a játékban rejlik: Két év telt el azóta, hogy Orpheusz visszatért az Alvilágból Eurüdiké nélkül. Egy éve él ismét Rhodopéban, azelőtt egy évig céltalanul bolyongott. Szinte mindenki haragszik rá a városkában, a legfájóbb számára az, hogy valóban elügyetlenkedte a dolgot, eljátszotta az egyetlen esélyt. Nem múlik el nap, hogy ébren vagy álmában ne élné át újra meg újra azt a pillanatot, amikor visszanézett az Alvilág kapujában, és ezzel elveszítette Eurüdikét. Orpheusz nem tud Eurüdiké szüleinek a szemébe nézni, szinte senki nem keresi a társaságát, nagyon magányos, és Eurüdiké nélkül boldogtalan. Csak akkor enyhül magánya és fájdalma, amikor egy-egy estén elfoglalja helyét a falu főterén egy faragott sziklán, és énekelni kezd. Ekkor minden megváltozik, mert dalának senki nem tud ellenállni. Amikor énekel, megbűvölten hallgatják énekét a város lakói. Ilyenkor istennek érezheti magát. Müron, a híres szobrász azzal a céllal érkezik Rhodopéba, hogy szobrot készítsen a messze földön híres énekesről. Alaposan kikérdezi a városka lakóit, a legtöbbet Eurüdiké apjával beszélget. Bemutatja a szobor vázlatát, és megkéri a város lakóit, hogy a végleges változat elkészítése előtt mondják el véleményüket a vázlatról. Éppen szembesíteni akarja már Müron Orpheuszt a saját szobrával, amikor Apollón megüzeni a művésznek (Eurüdiké szüle által), hogy kap még egy esélyt. Visszahozhatja Eurüdikét az Alvilágból, de vigyázzon, mert most magával Hádésszal kell találkoznia, akit nem könnyű varázsdalokkal meggyőzni. Orpheusz sok tanácsot kap a város lakóitól, hogyan viselkedjen, mikor énekeljen és mikor ne, mit mondjon majd Hádésznak. A lelkére kötik, hogy most ne hibázzon, mindenképpen hozza vissza Eurüdikét. Orpheusz megesküszik, hogy inkább ő is meghal, de Eurüdikét nem hagyja ott még egyszer. Eurüdiké szülei ezt megerősítik azzal, hogy - ha már az újabb esélyt megkapta - a szemük elé ne kerüljön Eurüdiké nélkül. Orpheusz Apollón segítségével egy pillanat alatt az Alvilágban találja magát – az általa már ismert félhomályban, a trónszék előtt. Most azonban nem Perszephóné fogadja, hanem maga Hádész. A halottak árnyai kíváncsian veszik körül. Legalább egy rövid ideig nem unatkoznak. Hádész provokálja Orpheuszt, mondván: ő még nem hallott olyan dalt, ami bármilyen hatással lett volna rá. Csak azért fogadja Orpheuszt, mert Apollónnak tartozik. Ilyen körülmények között kell Orpheusznak énekelnie. Az isteni tehetség azonban nem mond csődöt, a varázsdal megteszi hatását. A halottak könyörögnek Hádésznak, hogy engedje Eurüdikét Orpheusszal vissza az élők közé. Hádész ismét provokál. Kíváncsi rá, hogy mekkora áldozatot hajlandó hozni Orpheusz. Végül bevallja az Alvilág ura, hogy nem magának, hanem Apollónnak kér egy ajándékot Orpheusztól – ezzel tartozik ugyanis Apollónnak. Nem az énekhangját, csak a tehetségét kéri cserébe Eurüdiké életéért. Mást nem hajlandó elfogadni. Orpheusz halálának még nem jött el az ideje, tehát az Alvilágban nem maradhat, hiába is szeretné. Hádészt egyébként is egyezség köti.  Megígérte ugyanis Apollónnak, hogy „visszaszállítja” Rhodopéba sértetlenül Orpheuszt. Azt is sejteti az Alvilág ura az énekessel, hogy bárhogyan dönt, a városka minden lakója tudni fogja, mit tett és mit mondott az Alvilágban.

Itt két irányt vehet a történet. Vagy odaadja Orpheusz a tehetségét, és Eurüdikével tér vissza a városba, de már nem tud úgy énekelni, ahogy eddig; vagy nem adja a tehetségét, és Eurüdiké nélkül kell az összegyűlt városlakók előtt megjelennie.

 

 

Az óra váza:

I.                   Kontextusépítés

II.                A krízishez vezető folyamat (narratív szakasz)

III.             Döntéshelyzet

IV.              Reflektív szakasz

 

Az óra menete:

 

I.                  Kontextusépítés

 

 

A játék felkínálása, tanári narráció

 

1.      Egyeztessük, mit tudunk Rhodopéról, annak lakóiról, Orpheuszról és Eurüdikéről! (Lásd a Történet, Előzmények címszónál.)

2.      Mi történt azóta Orpheusszal?

 

Narráció: Két év telt el azóta, hogy Orpheusz visszatért az Alvilágból Eurüdiké nélkül. Egy éve él ismét Rhodopéban, azelőtt egy évig céltalanul bolyongott. Szinte mindenki haragszik rá a városkában, a legfájóbb számára az, hogy valóban elügyetlenkedte a dolgot, eljátszotta az egyetlen esélyt. Nem múlik el nap, hogy ébren vagy álmában ne élné át újra meg újra azt a pillanatot, amikor visszanézett az Alvilág kapujában, és ezzel elveszítette Eurüdikét. Orpheusz nem tud Eurüdiké szüleinek a szemébe nézni, szinte senki nem keresi a társaságát, nagyon magányos, és Eurüdiké nélkül boldogtalan. Csak akkor enyhül magánya és fájdalma, amikor elfoglalja helyét a falu főterén egy faragott sziklán, és énekelni kezd. Ekkor minden megváltozik, mert dalának senki nem tud ellenállni, megbűvölten hallgatják énekét a város lakói. Ilyenkor istennek érezheti magát.

a) Térmeghatározás és állóképek/tabló. (Kontextusépítő konveciók.) Rhodopé lakói a városka főterén hallgatják Orpheusz varázslatos énekét. A játszók Rhodopé lakóinak szerepében.

A tanár megkéri a gyerekeket, hogy a kéznél levő segédeszközökkel alakítsák ki Rhodopé főterét, helyezzék el azt a sziklát, amelyen Orpheusz énekelni szokott, Orpheuszt magát egy hangszerrel jelképezzék, majd lépjenek a város lakóinak szerepébe. Három tablóképet kér tőlük: 1. Végigfut a hír a főtéren, hogy már érkezik Orpheusz, tehát valószínűleg ismét énekelni fog. 2. Orpheusz érkezése 3. Orpheusz csodálatosan dalol.

A tanár megszólaltathatja az egyes városlakók gondolatait is. Főképpen Eurüdiké szüleinek gondolatait „hangosítsuk ki”!

 

(A továbbiakban nem minden részletében térünk ki rá, hogy mit mond, vagy mit tesz a tanár, inkább csak a játék kereteit adjuk meg nagy szabadságot kínálva ezzel a játékvezetőnek abból a célból, hogy a saját személyisége jobban érvényesülhessen a játékban. Ahol szükséges, pontos útmutatást adunk.)

b)     „Riportkészítés” tanári szerepbelépéssel. (A narratív konvenció egy változata.) Müron, a szobrász szobrot szeretne készíteni Orpheuszról. Ezért meg akarja tudni, hogy milyen Orpheusz a hétköznapi életében, amikor nem énekel. Az egész csoport Müron, a szobrász szerepében kérdez Eurüdiké idős apjától. A tanár Eurüdiké apjának szerepében.

c)     „Állókép” és „képaláírás” (Egy kontextusépítő és egy költői jellegű konvenció ideillő változata.) Müron készít néhány szobor (-csoport) -vázlatot, és megkéri a város lakóit, hogy a végleges változat elkészítése előtt kritizálják meg a vázlatokat. A játszók Müron és a szobrok/szoborcsoportok „szerepében”.  A játéktevékenység: „szobrok”, illetve két- vagy háromfős „szoborcsoportok” készítése, melyekben a középponti figura Orpheusz. Az elkészült „alkotásokat” egyenként szemügyre veszi a többi pár, illetve csoport, és címet ad a szobroknak, esetleg változtatást javasol.

II.                 A krízishez vezető folyamat (narratív szakasz)

d)     Három kb. azonos létszámú csoportban folytatódik a játék; mindegyikben Orpheusz szerepébe lép az egyik csoporttag:

o       Mímes játék. Orpheusz újraéli álmában a múltbeli egyezkedést Perszephónéval az Alvilágban, és azt a pillanatot, amikor visszanéz, és elveszíti Eurüdikét. Képzelete mindent felnagyít, és minden részlet rémítően hat. A játszók Orpheusz, Eurüdiké, Perszephóné és a halottak árnyainak szerepében. Az álombéli „helyszín” az Alvilág. (Költői konvenció.)

o       Kiscsoportos improvizáció.  A helyszínt és az időpontot megválaszthatják a játszók. A szereplők: Eurüdiké szülei, a vendég szobrász, Müron, és Orpheusz (a helyszínen tartózkodó egyéb szereplők: szomszédok, barátok). A jelenet arról szól, hogy Eurüdiké apja és Müron átadja Orpheusznak Apollón üzenetét. Eszerint Orpheusz kapott még egy esélyt. Ha akarja, Apollón ismét az Alvilágba repíti, így kihozhatja onnan Eurüdikét, ha tudja. A jelenetet zártan adjuk meg, ne legyen kérdés az, hogy Orpheusz rászánja-e magát az alvilági útra. A helyzete a városban amúgy is tarthatatlan, és nagyon szeretné visszakapni feleségét. Természetesen vállalja a feladatot, de nyilván vannak kételyei. A jelenet végét adjuk meg tehát: Orpheusz megesküszik: az élete árán is visszahozza Eurüdikét, és most nem fog hibázni. (Költői jellegű konvenció.)

o       Stílusváltás. Showműsorként jelenik meg Orpheusz rémálmában a jövőbeli lehetséges találkozás és egyezkedés Hádésszal. „Fellépése” az Alvilágban számára merőben szokatlan külsőségek között zajlik. A műsorvezető a „halottak” vihogása, füttykoncertje és gúnyos beszólásai közepette jelenti be a világhírű művészt. Rémálmában Orpheusz hamisan énekel, és tehetségtelennek érzi magát.   (Költői jellegű konvenció.)

e)     Hangaláfestés (kontextusépítő) és gondolatkövetés (reflektív jellegű) konvenció. Orpheusz elindulása előtt „meditál” azon a kövön ülve, amelyen énekelni szokott. Néha közelebb jön hozzá egy–egy városlakó, és valamilyen jókívánságot mond neki, illetve tanácsokkal látja el. Sajátosan keverednek a fejében azok a gondolatok, amelyeket „belülről hall”, és amelyeket „kívülről. Minden hang azt erősíti benne, hogy bármi áron vissza kell hoznia Eurüdikét, de azt is érzi, hogy soha ilyen nehéz feladat előtt még nem állt. Néha még saját tehetségében is megrendül a hite: vajon elég hatásosan tud-e majd énekelni Hádész birodalmában?

A tanár megkéri a gyerekeket, hogy vállalja valaki Orpheusz szerepét ebben a játékban! Sem beszélnie, sem mozognia nem kell, de ha akarja, tükröztetheti testbeszédével azokat az indulatokat, amelyeket a jó tanácsok és „saját” (Orpheusz!) gondolatai előidéznek benne. Orpheusz saját gondolatainak kimondásához kérjünk meg három-négy tanulót, ők helyezkedjenek el az Orpheuszt megjelenítő szereplő mögött; a város lakói a körben helyet foglaló (és egyenként Orpheuszhoz közelebb lépő) gyerekek legyenek! A tanár is lehet egy a városlakók közül.

f)       Mélyítés. (Reflektív jellegű konvenció.) Orpheusz ezerszer és ezerszer „lejátssza” magában a majdani párbeszédet Hádésszal. Többféle sejtése is van arra vonatkozóan, hogy mit kérhet cserébe az Alvilág teljhatalmú ura Eurüdiké életéért. A tanulók Orpheusz és Hádész szerepében párosával „lefolytatják” a lehetséges beszélgetést, majd a tanár vezetésével egymás tudomására hozzák, hogy „mire jutottak”. Amely párosok vállalják, be is mutathatják a többieknek a saját változatukat.

III.              Döntéshelyzet

g)     Fórum színház beépített szereplővel. (Költői jellegű konvenció.) A tanulók felkészítik egy társukat arra, hogy Orpheuszként egyezkedjen majd Hádésszal. A tanár előzetesen elmondja, hogy Hádész nehezen meggyőzhető, és szinte nincsenek is érzelmei. A hideg logika annál inkább jellemzi, tehát Orpheusznak a lehető legrosszabbra is számítania kell. Hádésznak egyébként teljhatalma van, és bármit megtehet Orpheusszal, amíg az a hatalmában van. A tanár esetleg játszhatja itt Hádész szerepét, de jobb, ha megkér és felkészít egy kollégát vagy színészt erre a feladatra. A cél az, hogy a gyerekeket kissé váratlanul érje a belépő szereplő (nem bénító sokkhatás; elő kell készíteni!), és ettől is súlyosabb legyen a jelenet, valamint az alaposan felkészült, jó színész hiteles játéka nagy élményt adhat.

Amit a Hádészt alakító színésznek tudnia kell: Hádész azt követeli Orpheusztól, hogy Eurüdikéért cserébe adja át neki a tehetségét, ő majd továbbítja Apollónnak, mert úgyis tartozik neki. Hádész provokálja Orpheuszt, mondván: ő még nem hallott olyan dalt, ami bármilyen hatással lett volna rá. Csak azért fogadta Orpheuszt, mert Apollónnak tartozik. Nem az énekhangját, csak a tehetségét kéri cserébe Eurüdiké életéért. Mást nem hajlandó elfogadni. Orpheusz halálának még nem jött el az ideje, tehát az Alvilágban nem maradhat, hiába is szeretné. Hádészt egyébként is egyezség köti.  Megígérte ugyanis Apollónnak, hogy „visszaszállítja” Rhodopéba sértetlenül Orpheuszt. Azt is sejteti az Alvilág ura az énekessel, hogy bárhogyan dönt, a városka minden lakója tudni fogja, mit tett és mit mondott az Alvilágban.

 

h)     Két csoportban folytatódik a játék, próbára téve a kétféle döntés lehetséges következményeit.

o       Mímes játék. (Költői jellegű konvenció.) A lassított felvétel-jellegű némajátékban Orpheusz az Alvilágból visszaérve „megjelenik” a szokásos helyen, a sziklán, de Eurüdiké nélkül. A város lakóit Hádész küldötte már felbőszítette, mert elmesélte nekik, hogy Orpheusz nem volt hajlandó megválni a tehetségétől, így ismét otthagyta az alvilágban a feleségét. A lassított mozgásokkal felépített némajátékban Orpheusz valószínűleg megpróbálja „dalával” lecsillapítani a felbőszült tömeget… Hogy mi és hogyan történik még, azt a játszók döntik el.

o       Naplórészlet. (Itt reflektív konvencióként alkalmazzuk.) A tanári narráció nyomán a csoport elkészíti Orpheusz naplójegyzetét, mely két év elmúltával visszatekint az eseményekre, Orpheusz döntésére és annak súlyos következményeire. A narráció ehhez a döntés-változathoz a következő: Orpheuszt megérkezése napján szinte agyonünneplik a városában, mert hazahozta az Alvilágból Eurüdikét. Azután megkérik, hogy az ünnepély fénypontjaként énekeljen. Orpheusz pedig szörnyű hamisan és rosszul énekelni kezd…

IV.             Reflektív szakasz

i)        Két szoborcsoport készítése, mely tükrözi a fontosabb szereplők között kialakult viszonyokat. (Itt reflektív konvencióként alkalmazzuk.)

Tanári narráció: Müron, a szobrász végül elkészítette alkotását az események ismeretében. Azonban, mivel ő is legalább akkora művész volt a szobrászatban, mint Orpheusz az előadó-művészetben, két ikerváltozatot készített.

Az egyik szoborcsoportnak a következő címet adta: Orpheusz Rhodopéban második alvilági útja után Eurüdiké nélkül. A másik szoborcsoportnak pedig: Orpheusz Rhodopéban második alvilági útja után Eurüdikével. Két csoportban készítsük el a két szobrot! A szoborcsoportokban érvényesüljön mindaz, amit Orpheuszról és emberi kapcsolatairól megtudtunk vagy sejtünk. Lehetőleg ne csak Orpheusz és Eurüdiké legyen a szoborcsoportok szereplője! Szólaltassuk meg a szobrok készítőinek gondolatait, illetve értelmezzék  „műalkotásaikat”!