Wenczel Imre: Orpheusz második esélye
(drámaóra-tervezet)
Csoport: 12-16
éves, 15-20 fõs, a drámában nem teljesen járatlan csoport. (Az óra eredetileg a győri Révai
Miklós Gimnázium 9. F osztályának készült.)
Tér: A drámajátékra alkalmas terem kellő nagyságú üres
térrel.
Játékidő: Kb. kétszer 45 perc, illetve 90 perc.
Eszközök: Különböző fényeffektusok keltésére alkalmas
eszközök (pl. az „Alvilág” hangulatának megteremtéséhez kisebb-nagyobb lámpák,
reflektorok, vagy írásvetítő színes fóliával), egy húros hangszer (gitár vagy
lant), a játszók létszámának megfelelő számú, könnyen mozgatható szék (a
térteremtést is segítheti); több kisebb-nagyobb nagyobb lepel; íróeszközök,
papírok…
Tanítási terület: Egy görög mítosz lehetséges olvasata; szembesülés a
kivételes tehetség, a „sztárság” néhány közösségi és magánéleti csapdájával. A
boldogságkeresés paradoxonai.
Cél: Annak felderítése, hogy magánéletünknek és
közösségi (társadalmi) létünknek melyek azok a helyzetei, amelyekben fel tudjuk
használni (akár „fegyverként”) kivételes adottságunkat / tehetségünket, és
melyek azok, amelyekben nem.
Téma: Egy (általunk parabolaként kezelt) ismert görög
mitológiai történet, Orpheusz és Eurüdiké mítosza.
Fókusz: Milyen ellentmondások rejlenek a kivételes tehetség
érvényesülése és magánéleti boldogságkeresése között?
(Költőibb megfogalmazásban, József Attila
Eszmélet c. költeményének híres részletét parafrazeálva: „Hogyan foghat a
macska egyszerre kint s bent egeret?”)
Keretek és munkaformák:
a) Térmeghatározás és állóképek/tabló. (Kontextusépítő konveciók.)
b) „Riportkészítés” (A narratív konvenció egy változata.)
c) „Állókép” és „képaláírás” (Egy kontextusépítő és egy költői jellegű konvenció
ideillő változata.)
d) Három kb. azonos létszámú csoportban folytatódik a
játék; mindegyikben Orpheusz szerepébe lép az egyik csoporttag:
1.
Mímes játék. (Költői jellegű konvenció.)
2.
Kiscsoportos
improvizáció (Költői jellegű
konvenció.)
3.
Stílusváltás. (Showműsor) (Költői jellegű konvenció.)
e) Hangaláfestés (kontextusépítő) és gondolatkövetés (reflektív jellegű)
konvenció.
f)
Mélyítés. (Reflektív jellegű konvenció.)
g) Fórum színház beépített szereplővel. (Költői jellegű konvenció.)
h) Két csoportban folytatódik a játék.
1.
Mímes játék.
(Költői jellegű konvenció.)
2.
Naplórészlet
(Itt reflektív konvencióként
alkalmazva.)
i)
Két szoborcsoport készítése, mely tükrözi a
fontosabb szereplők között kialakult viszonyokat. (Itt reflektív konvencióként
alkalmazzuk.)
Megjegyzések; ajánlás: A játszók már ismerik a mitológiai történetet, olvastak,
esetleg játszottak is róla. A játékvezetőnek segítségül röviden összefoglaljuk,
melyek az eredeti történetben azok a hangsúlyok, amelyekre az óra
megszervezésekor érdemes ügyelni.
Orpheusz, a varázshangú énekes egy görög
kisvárosban, Rhodopéban, boldogan él szépséges feleségével, Eurüdikével. Egy
baleset folytán - kígyóharapás miatt - Eurüdiké meghal, így az Alvilágba kerül.
Orpheusz (és környezete) ebbe nem nyugszik bele, az énekes megkísérli a
lehetetlent: utánamegy feleségének az Alvilágba azzal a céllal, hogy vagy
visszahozza őt az élők közé, vagy maga is meghal. Varázsdalával elbűvöli a
halottakat, ezért Perszephóné (Hádész felesége) férje távollétében megengedi
Orpheusznak, hogy visszavigye Eurüdikét a felvilágba. Egy kikötése van: Orpheusznak
el kell hinnie, hogy a lehetetlen megvalósul, bíznia kell az alvilág úrnőjének
ígéretében, nem nézhet vissza, amíg feleségével együtt fel nem ér az élők
birodalmába. Orpheusz egy pillanatra meginog és visszanéz, hogy jön-e utána
Eurüdiké. Még látja, amint felesége testet öltött lénye ismét árnnyá válik és
szertefoszlik. Az alvilág kapuja pedig bezárul Orpheusz előtt. Az énekes egy
évig céltalanul bolyong, majd visszatérve Rhodopéba, meglehetősen magányosan él
egy város széli házban. A város lakói – megtudva Eurüdiké elvesztésének
történetét - majdnem megkövezték az énekest. Orpheusz minden este énekel ugyan
a város főterén, de alig van kapcsolata a város lakóival – beleértve Eurüdiké
idős szüleit is. (Orpheusz szülei már nem élnek, illetve azt rebesgetik, hogy
apja talán maga Apollón.)
(A vázolt történetről legyen azonos
tudása a drámatanárnak és a játszóknak, illetve állapodjanak meg abban, hogy
ezt a történetet tekintik az új játék alapjának!)
*
A drámatanárnak természetesen el kell
döntenie, hogy milyen változtatásokkal játszható az itt leírt óra azokkal a
gyerekekkel, akikkel ő dolgozik. (Vö. J. Neelands: Dráma a tanulás
szolgálatában, Színházi Füzetek/ VI. Bp. 1994. 103-104. oldal) Ajánlatos, pl.
azt végiggondolni, hogy a játszók között vannak-e zenét tanuló gyerekek, netán
tehetséges muzsikusok. Ebben az esetben Orpheusz figurája úgy is megteremthető,
hogy a szerepbe lépő tanuló tényleg énekel. Hangsúlyozom, ezt a szerepet csak
nagyon szépen éneklő diákra bízzuk rá, ha a helyzetnek megfelelő valódi
éneklést akarunk beépíteni az órába, mert egyébként nevetségessé válik a
figura, és rossz bohózattá az egész játék. (A révaisoknál, akiknek az óra
eredetileg készült, egyetlen dal hangzott el a játék kezdetekor. Buda Ferenc -
Lovrek Károly: Ne rejtőzz el) gitárkísérettel a tanár előadásában. Az utána
következő narráció pedig arra utalt, hogy „ilyen vagy ehhez hasonló dalokat
énekelhetett Orpheusz, amikor meghódította Eurüdikét”. Orpheusz figuráját
ezután csak egy gitár képviselte, ha varázslatos énekéről volt szó.) Bízzuk
tehát inkább a játszók képzeletére, hogyan hatott a közönségre Orpheusz
művészete! A témakezelésben is fokozottan vegyük figyelembe azt a csoportot,
amelyikkel játszunk! A téma ugyanis érinti a férfi és nő általános és különös
kapcsolatait; a (deviáns) művész-személyiség és az őt körülvevő kisebb-nagyobb
közösségnek a hétköznapjait - ünnepnapjait illetve konfliktusait; és/vagy a
tehetség megnyilatkozásait és a „sztár”-szerep problémáit egyaránt. Válasszunk
ezek közül, és azt hangsúlyozzuk, bár mindegyiknek része van a vázolt figura és
szituáció megteremtésében.
*
A fókuszra és a jelzett döntéshelyzetre
kell a szervezéskor/óravezetéskor koncentrálni,
ezért fontos, hogy Orpheusz személyisége és emberi kapcsolatai tisztázottak
(és rögzítettek) legyenek, mire a végső döntésig eljut a játék. A szorító
körülményeket jól „adagoljuk”! (Szorító
körülmények, pl. Orpheusz és Rhodopé lakóinak kapcsolatai/konfliktusai,
Eurüdiké szüleinek és Orpheusznak egymással szembeni elvárásai, Orpheusz
kényszerhelyzetei, Hádész könyörtelensége és csapdába ejtő, minden kibúvót
előre látó ravaszsága, Orpheusz boldogság utáni vágya, szinte már tarthatatlan
helyzete a városban, lelkiismeret furdalása, stb.)
Az ajánlott tárgyi eszközök közül
nélkülözhetetlen az Orpheusz varázslatos művészetét jelképező hangszer, és – ha
lehetséges - leplekkel, sötétítéssel/világítással teremtsük meg az „élők” és
„halottak” világa közötti kontrasztot. De ez utóbbi fényeffektusok nélkül is
elképzelhető. Minden egyéb az óra vezetőjétől és az adott lehetőségektől függ.
Ez az óraterv egyszerűbb munkaformákat
kínál, kevés tanári szerepbelépéssel, hogy ne okozzon túlságosan nagy
nehézséget az esetleg gyakorlatlan játékvezetőnek és csoportnak. Javasoljuk a
játékvezetőnek, hogy sokat játszassa, mozgassa a gyerekeket, ő maga aránylag
keveset beszéljen, valamint ügyeljen a játék ritmusára és változatosságára. A
tanári szerepbelépés arányait – kérjük - tartsa meg (pl. ne akarjon egyedül végigjátszani
négy-öt szerepet)! Így nagyobb élményt szerezhet a játékkal a csoportjának és
önmagának. Hádész szerepére pedig esetleg felkérhet egy jó színészt.
*
Végül: a dráma teljesen átalakítható, az
érintett probléma (amit a fókusz jelez, akár zseniális számítógépes szakember,
vagy) más figura megteremtésével is játszható, természetesen az abból következő
egyéb keretekkel, helyszínekkel és történéssel. Az óra átalakításához vegyük
figyelembe (többek közt) a következő idézetet, mely a keret fogalmát
határozza meg! „Minden társadalmi kapcsolatban két aspektus van jelen. Az
egyik az az akció, amely az eseményt valamely végső állapot felé vezeti. A
másik az a nézőpont, melyből az emberek az adott esemény felé közelítenek. Ez
maga a keret, mely a résztvevők számára (a) feszültséget és (b) jelentést teremt.”
(D. Heathcote)
A történet:
Előzmények: (Az előzményeket, mely egyben a játékvezető és a
játszók közös tudása az adott témáról, a „Megjegyzések; ajánlás” címszó alatt
vázoltuk.)
A történet, amely a játékban rejlik: Két év telt el azóta, hogy Orpheusz visszatért az
Alvilágból Eurüdiké nélkül. Egy éve él ismét Rhodopéban, azelőtt egy évig
céltalanul bolyongott. Szinte mindenki haragszik rá a városkában, a legfájóbb
számára az, hogy valóban elügyetlenkedte a dolgot, eljátszotta az egyetlen
esélyt. Nem múlik el nap, hogy ébren vagy álmában ne élné át újra meg újra azt
a pillanatot, amikor visszanézett az Alvilág kapujában, és ezzel elveszítette
Eurüdikét. Orpheusz nem tud Eurüdiké szüleinek a szemébe nézni, szinte senki
nem keresi a társaságát, nagyon magányos, és Eurüdiké nélkül boldogtalan. Csak
akkor enyhül magánya és fájdalma, amikor egy-egy estén elfoglalja helyét a falu
főterén egy faragott sziklán, és énekelni kezd. Ekkor minden megváltozik, mert
dalának senki nem tud ellenállni. Amikor énekel, megbűvölten hallgatják énekét
a város lakói. Ilyenkor istennek érezheti magát. Müron, a híres szobrász azzal
a céllal érkezik Rhodopéba, hogy szobrot készítsen a messze földön híres
énekesről. Alaposan kikérdezi a városka lakóit, a legtöbbet Eurüdiké apjával
beszélget. Bemutatja a szobor vázlatát, és megkéri a város lakóit, hogy a
végleges változat elkészítése előtt mondják el véleményüket a vázlatról. Éppen
szembesíteni akarja már Müron Orpheuszt a saját szobrával, amikor Apollón
megüzeni a művésznek (Eurüdiké szüle által), hogy kap még egy esélyt.
Visszahozhatja Eurüdikét az Alvilágból, de vigyázzon, mert most magával
Hádésszal kell találkoznia, akit nem könnyű varázsdalokkal meggyőzni. Orpheusz
sok tanácsot kap a város lakóitól, hogyan viselkedjen, mikor énekeljen és mikor
ne, mit mondjon majd Hádésznak. A lelkére kötik, hogy most ne hibázzon,
mindenképpen hozza vissza Eurüdikét. Orpheusz megesküszik, hogy inkább ő is
meghal, de Eurüdikét nem hagyja ott még egyszer. Eurüdiké szülei ezt
megerősítik azzal, hogy - ha már az újabb esélyt megkapta - a szemük elé ne
kerüljön Eurüdiké nélkül. Orpheusz Apollón segítségével egy pillanat alatt az
Alvilágban találja magát – az általa már ismert félhomályban, a trónszék előtt.
Most azonban nem Perszephóné fogadja, hanem maga Hádész. A halottak árnyai
kíváncsian veszik körül. Legalább egy rövid ideig nem unatkoznak. Hádész
provokálja Orpheuszt, mondván: ő még nem hallott olyan dalt, ami bármilyen
hatással lett volna rá. Csak azért fogadja Orpheuszt, mert Apollónnak tartozik.
Ilyen körülmények között kell Orpheusznak énekelnie. Az isteni tehetség azonban
nem mond csődöt, a varázsdal megteszi hatását. A halottak könyörögnek
Hádésznak, hogy engedje Eurüdikét Orpheusszal vissza az élők közé. Hádész ismét
provokál. Kíváncsi rá, hogy mekkora áldozatot hajlandó hozni Orpheusz. Végül
bevallja az Alvilág ura, hogy nem magának, hanem Apollónnak kér egy ajándékot
Orpheusztól – ezzel tartozik ugyanis Apollónnak. Nem az énekhangját, csak a
tehetségét kéri cserébe Eurüdiké életéért. Mást nem hajlandó elfogadni.
Orpheusz halálának még nem jött el az ideje, tehát az Alvilágban nem maradhat,
hiába is szeretné. Hádészt egyébként is egyezség köti. Megígérte ugyanis Apollónnak, hogy
„visszaszállítja” Rhodopéba sértetlenül Orpheuszt. Azt is sejteti az Alvilág
ura az énekessel, hogy bárhogyan dönt, a városka minden lakója tudni fogja, mit
tett és mit mondott az Alvilágban.
Itt két irányt vehet a történet. Vagy
odaadja Orpheusz a tehetségét, és Eurüdikével tér vissza a városba, de már nem
tud úgy énekelni, ahogy eddig; vagy nem adja a tehetségét, és Eurüdiké nélkül
kell az összegyűlt városlakók előtt megjelennie.
Az óra váza:
II.
A krízishez vezető folyamat (narratív szakasz)
III.
Döntéshelyzet
IV.
Reflektív szakasz
Az óra menete:
1. Egyeztessük, mit tudunk Rhodopéról, annak lakóiról, Orpheuszról és Eurüdikéről! (Lásd a Történet, Előzmények címszónál.)
2. Mi történt azóta Orpheusszal?
Narráció: Két év telt el azóta, hogy
Orpheusz visszatért az Alvilágból Eurüdiké nélkül. Egy éve él ismét Rhodopéban,
azelőtt egy évig céltalanul bolyongott. Szinte mindenki haragszik rá a
városkában, a legfájóbb számára az, hogy valóban elügyetlenkedte a dolgot,
eljátszotta az egyetlen esélyt. Nem múlik el nap, hogy ébren vagy álmában ne
élné át újra meg újra azt a pillanatot, amikor visszanézett az Alvilág
kapujában, és ezzel elveszítette Eurüdikét. Orpheusz nem tud Eurüdiké szüleinek
a szemébe nézni, szinte senki nem keresi a társaságát, nagyon magányos, és
Eurüdiké nélkül boldogtalan. Csak akkor enyhül magánya és fájdalma, amikor
elfoglalja helyét a falu főterén egy faragott sziklán, és énekelni kezd. Ekkor
minden megváltozik, mert dalának senki nem tud ellenállni, megbűvölten
hallgatják énekét a város lakói. Ilyenkor istennek érezheti magát.
a) Térmeghatározás és állóképek/tabló. (Kontextusépítő konveciók.) Rhodopé lakói a városka
főterén hallgatják Orpheusz varázslatos énekét. A játszók Rhodopé lakóinak
szerepében.
A tanár
megkéri a gyerekeket, hogy a kéznél levő segédeszközökkel alakítsák ki Rhodopé
főterét, helyezzék el azt a sziklát, amelyen Orpheusz énekelni szokott,
Orpheuszt magát egy hangszerrel jelképezzék, majd lépjenek a város lakóinak
szerepébe. Három tablóképet kér tőlük: 1. Végigfut a hír a főtéren, hogy már
érkezik Orpheusz, tehát valószínűleg ismét énekelni fog. 2. Orpheusz érkezése
3. Orpheusz csodálatosan dalol.
A tanár megszólaltathatja az
egyes városlakók gondolatait is. Főképpen Eurüdiké szüleinek gondolatait
„hangosítsuk ki”!
(A továbbiakban nem minden részletében térünk ki rá, hogy mit mond, vagy mit tesz a tanár, inkább csak a játék kereteit adjuk meg nagy szabadságot kínálva ezzel a játékvezetőnek abból a célból, hogy a saját személyisége jobban érvényesülhessen a játékban. Ahol szükséges, pontos útmutatást adunk.)
b)
„Riportkészítés”
tanári szerepbelépéssel. (A narratív
konvenció egy változata.) Müron, a szobrász szobrot szeretne készíteni
Orpheuszról. Ezért meg akarja tudni, hogy milyen Orpheusz a hétköznapi
életében, amikor nem énekel. Az egész csoport Müron, a szobrász szerepében
kérdez Eurüdiké idős apjától. A tanár Eurüdiké apjának szerepében.
c)
„Állókép” és
„képaláírás” (Egy kontextusépítő és
egy költői jellegű konvenció ideillő változata.) Müron készít néhány szobor
(-csoport) -vázlatot, és megkéri a város lakóit, hogy a végleges változat
elkészítése előtt kritizálják meg a vázlatokat. A játszók Müron és a
szobrok/szoborcsoportok „szerepében”. A
játéktevékenység: „szobrok”, illetve két- vagy háromfős „szoborcsoportok”
készítése, melyekben a középponti figura Orpheusz. Az elkészült „alkotásokat”
egyenként szemügyre veszi a többi pár, illetve csoport, és címet ad a
szobroknak, esetleg változtatást javasol.
d)
Három kb. azonos
létszámú csoportban folytatódik a játék; mindegyikben Orpheusz szerepébe lép az
egyik csoporttag:
o
Mímes játék. Orpheusz újraéli álmában a múltbeli
egyezkedést Perszephónéval az Alvilágban, és azt a pillanatot, amikor
visszanéz, és elveszíti Eurüdikét. Képzelete mindent felnagyít, és minden
részlet rémítően hat. A játszók Orpheusz, Eurüdiké, Perszephóné és a halottak
árnyainak szerepében. Az álombéli „helyszín” az Alvilág. (Költői konvenció.)
o
Kiscsoportos
improvizáció. A helyszínt és az időpontot megválaszthatják
a játszók. A szereplők: Eurüdiké szülei, a vendég szobrász, Müron, és Orpheusz
(a helyszínen tartózkodó egyéb szereplők: szomszédok, barátok). A jelenet arról
szól, hogy Eurüdiké apja és Müron átadja Orpheusznak Apollón üzenetét. Eszerint
Orpheusz kapott még egy esélyt. Ha akarja, Apollón ismét az Alvilágba repíti,
így kihozhatja onnan Eurüdikét, ha tudja. A jelenetet zártan adjuk meg, ne
legyen kérdés az, hogy Orpheusz rászánja-e magát az alvilági útra. A helyzete a
városban amúgy is tarthatatlan, és nagyon szeretné visszakapni feleségét.
Természetesen vállalja a feladatot, de nyilván vannak kételyei. A jelenet végét
adjuk meg tehát: Orpheusz megesküszik: az élete árán is visszahozza
Eurüdikét, és most nem fog hibázni. (Költői jellegű konvenció.)
o
Stílusváltás. Showműsorként jelenik meg Orpheusz rémálmában a jövőbeli
lehetséges találkozás és egyezkedés Hádésszal. „Fellépése” az Alvilágban
számára merőben szokatlan külsőségek között zajlik. A műsorvezető a „halottak”
vihogása, füttykoncertje és gúnyos beszólásai közepette jelenti be a világhírű
művészt. Rémálmában Orpheusz hamisan énekel, és tehetségtelennek érzi
magát. (Költői jellegű konvenció.)
e)
Hangaláfestés (kontextusépítő) és gondolatkövetés
(reflektív jellegű) konvenció. Orpheusz elindulása előtt „meditál” azon a kövön
ülve, amelyen énekelni szokott. Néha közelebb jön hozzá egy–egy városlakó, és
valamilyen jókívánságot mond neki, illetve tanácsokkal látja el. Sajátosan
keverednek a fejében azok a gondolatok, amelyeket „belülről hall”, és amelyeket
„kívülről. Minden hang azt erősíti benne, hogy bármi áron vissza kell hoznia
Eurüdikét, de azt is érzi, hogy soha ilyen nehéz feladat előtt még nem állt.
Néha még saját tehetségében is megrendül a hite: vajon elég hatásosan tud-e
majd énekelni Hádész birodalmában?
A tanár megkéri a gyerekeket, hogy vállalja
valaki Orpheusz szerepét ebben a játékban! Sem beszélnie, sem mozognia nem
kell, de ha akarja, tükröztetheti testbeszédével azokat az indulatokat,
amelyeket a jó tanácsok és „saját” (Orpheusz!) gondolatai előidéznek benne.
Orpheusz saját gondolatainak kimondásához kérjünk meg három-négy tanulót, ők
helyezkedjenek el az Orpheuszt megjelenítő szereplő mögött; a város lakói a
körben helyet foglaló (és egyenként Orpheuszhoz közelebb lépő) gyerekek
legyenek! A tanár is lehet egy a városlakók közül.
f)
Mélyítés. (Reflektív jellegű konvenció.) Orpheusz ezerszer és
ezerszer „lejátssza” magában a majdani párbeszédet Hádésszal. Többféle sejtése
is van arra vonatkozóan, hogy mit kérhet cserébe az Alvilág teljhatalmú ura
Eurüdiké életéért. A tanulók Orpheusz és Hádész szerepében párosával
„lefolytatják” a lehetséges beszélgetést, majd a tanár vezetésével egymás
tudomására hozzák, hogy „mire jutottak”. Amely párosok vállalják, be is
mutathatják a többieknek a saját változatukat.
g)
Fórum színház beépített
szereplővel. (Költői jellegű
konvenció.) A tanulók felkészítik egy társukat arra, hogy Orpheuszként
egyezkedjen majd Hádésszal. A tanár előzetesen elmondja, hogy Hádész nehezen
meggyőzhető, és szinte nincsenek is érzelmei. A hideg logika annál inkább
jellemzi, tehát Orpheusznak a lehető legrosszabbra is számítania kell.
Hádésznak egyébként teljhatalma van, és bármit megtehet Orpheusszal, amíg az a
hatalmában van. A tanár esetleg játszhatja itt Hádész szerepét, de jobb,
ha megkér és felkészít egy kollégát vagy színészt erre a feladatra. A cél az,
hogy a gyerekeket kissé váratlanul érje a belépő szereplő (nem bénító
sokkhatás; elő kell készíteni!), és ettől is súlyosabb legyen a jelenet,
valamint az alaposan felkészült, jó színész hiteles játéka nagy élményt adhat.
Amit a Hádészt alakító színésznek tudnia
kell: Hádész azt követeli
Orpheusztól, hogy Eurüdikéért cserébe adja át neki a tehetségét, ő majd
továbbítja Apollónnak, mert úgyis tartozik neki. Hádész provokálja Orpheuszt,
mondván: ő még nem hallott olyan dalt, ami bármilyen hatással lett volna rá.
Csak azért fogadta Orpheuszt, mert Apollónnak tartozik. Nem az énekhangját,
csak a tehetségét kéri cserébe Eurüdiké életéért. Mást nem hajlandó
elfogadni. Orpheusz halálának még nem jött el az ideje, tehát az Alvilágban nem
maradhat, hiába is szeretné. Hádészt egyébként is egyezség köti. Megígérte ugyanis Apollónnak, hogy
„visszaszállítja” Rhodopéba sértetlenül Orpheuszt. Azt is sejteti az Alvilág
ura az énekessel, hogy bárhogyan dönt, a városka minden lakója tudni fogja, mit
tett és mit mondott az Alvilágban.
h)
Két csoportban
folytatódik a játék, próbára téve a kétféle döntés lehetséges következményeit.
o Mímes játék. (Költői jellegű konvenció.) A lassított felvétel-jellegű némajátékban
Orpheusz az Alvilágból visszaérve „megjelenik” a szokásos helyen, a sziklán, de
Eurüdiké nélkül. A város lakóit Hádész küldötte már felbőszítette, mert
elmesélte nekik, hogy Orpheusz nem volt hajlandó megválni a tehetségétől, így
ismét otthagyta az alvilágban a feleségét. A lassított mozgásokkal felépített
némajátékban Orpheusz valószínűleg megpróbálja „dalával” lecsillapítani a
felbőszült tömeget… Hogy mi és hogyan történik még, azt a játszók döntik el.
o
Naplórészlet. (Itt reflektív konvencióként alkalmazzuk.) A tanári
narráció nyomán a csoport elkészíti Orpheusz naplójegyzetét, mely két év
elmúltával visszatekint az eseményekre, Orpheusz döntésére és annak súlyos
következményeire. A narráció ehhez a döntés-változathoz a következő: Orpheuszt
megérkezése napján szinte agyonünneplik a városában, mert hazahozta az
Alvilágból Eurüdikét. Azután megkérik, hogy az ünnepély fénypontjaként
énekeljen. Orpheusz pedig szörnyű hamisan és rosszul énekelni kezd…
i)
Két
szoborcsoport készítése, mely
tükrözi a fontosabb szereplők között kialakult viszonyokat. (Itt reflektív
konvencióként alkalmazzuk.)
Tanári narráció: Müron, a szobrász végül elkészítette alkotását az
események ismeretében. Azonban, mivel ő is legalább akkora művész volt a
szobrászatban, mint Orpheusz az előadó-művészetben, két ikerváltozatot
készített.
Az egyik szoborcsoportnak a következő címet
adta: Orpheusz Rhodopéban második alvilági útja után Eurüdiké nélkül.
A másik szoborcsoportnak pedig: Orpheusz Rhodopéban második alvilági útja
után Eurüdikével. Két csoportban készítsük el a két szobrot! A
szoborcsoportokban érvényesüljön mindaz, amit Orpheuszról és emberi
kapcsolatairól megtudtunk vagy sejtünk. Lehetőleg ne csak Orpheusz és Eurüdiké
legyen a szoborcsoportok szereplője! Szólaltassuk meg a szobrok készítőinek
gondolatait, illetve értelmezzék
„műalkotásaikat”!