A tantervet készítette és Internetre alkalmazta: Wenczel Imre

I. rész

Hitvallás

A tantárgyi program leírása az alábbi szempontok szerint:

Célkitűzés

Óraszámok (évi, heti)

Megjegyzések

A Drámajáték és emberi kommunikáció (mint) tantárgy specialitásai

A drámajáték rövid jellemzése

Tanóravázlatok/leírások/ “forgatókönyvek” példaképpen

Drámajáték gyakorlatok (“A” típusú játékok)

II. rész

"B" típusú játékok: "Élő adás"

"C" típusú játékok: "Őrködés" - komplex drámaóra terve

III. rész

Megjegyzések a tananyag tartalmához

Tananyagleírás (A tanórák tervezése; témája; az óra fókusza; az ajánlott játékok; eszközigény és szakirodalom - tananyagmátrix)

A tanórák tervezésének és vezetésének minőségbiztosításához

A tananyag részletes leírása

IV. rész

Értékelés, követelmények, szintek

Feltételek, minőségbiztosítás

Néhány fontosabb szakirodalmi anyag a készség-/képességfejlesztéshez

V. rész

Szakirodalom

Az emberi kommunikáció szándékos és kölcsönös jelhasználat két vagy több ember/embercsoport között annak érdekében, hogy (emberi) kapcsolatot teremtsenek, tartsanak fenn egymással, esetleg azt időlegesen vagy véglegesen szüneteltessék. Ezért a kommunikációs folyamatban résztvevőknek mindent meg kell tenniük, hogy ne csak közlésük tartalma legyen világos, hanem annak megértésére is legyen esélye a másik félnek. Hátha visszajelez - "csak ennyit: vannak itt, s te nem vagy idegen" (J. A.)

A drámajáték olyan közös csoportos tevékenység, amely lehetőséget ad arra, hogy majd jobban (szebben?, kevésbé félreérthetően?) kommunikáljunk, és "mellékesen" arra ad alkalmat, amit mostanában sokan és sokszor elszalasztunk: a közös játékra.

Annak bevallása, hogy mindannyiunk személyisége fejlődhet (tanáré-diáké egyaránt) a kommunikációs és az ún. személyiségfejlesztő játékokban, azt is mondatja velünk, hogy a személyiségfejlődés kereteit modulálva inkább lehetőséget biztosítunk e játékokkal a személyiség fejlődéséhez, mint fejlesztjük azt.

A legdemokratikusabb programot kínáljuk tehát a gyerekeknek ezáltal, azt a programot, amelyben sokkal inkább partnere lehet egymásnak tanár és diák, mint a korábbi szokványos tanítási/tanulási folyamatban.

Ami a legfontosabb: most sokkal több időt kaptunk arra, hogy egymással is - ne csak a tananyaggal - foglalkozzunk, mi tanárok/diákok, mint amennyit általában kínál a sors.

Használjuk ki tehát minden előnyét!

*
 
 
 

A tantárgyi program leírása

  Célkitűzés

A kommunikációs készségfejlesztésen és a csoportos együttlét örömén, továbbá az adott, speciális drámaórák/foglalkozások célmeghatározásain túl további összefüggéseket is említenünk kell célmeghatározásként. Az Arany János-program ugyanis egyedi program, egy "sohasemvolt" képzési forma és módszer, tulajdonképpen kísérlet. (E tanterv készítője éppen az érdekes hasznos kihívás miatt vesz részt benne.)

A tanulók azonban nem érzékelhetik esetlegességét, kísérlet-jellegét és – ha vannak – bizonytalanságait. Főképp a kommunikációs tréning vezetője, a drámaóra játékmestere nem dolgozhat görcsösen, valamiféle olyan cél érdekében, amely konkrét-egyediségében nem módosítható. Az általános célok megfogalmazása után tehát engedjük, hogy a gyerekcsoport "vezessen" bennünket e speciális tantárgy célmeghatározásaiban, hiszen puszta létükkel, reakcióikkal, otthoni hátterükkel "átírhatják" elképzeléseinket.

Az egyik legfőbb cél tehát a csoport tagjainak bevonása a játékba, ezzel együtt a rugalmasság és az emberi empátia érvényesítése.

A további célokat felsorolásszerűen (rövid kifejtéssel) gondoljuk át!

• A személyes bevonódás szintjein egyre följebb tudjanak lépni a gyerekek.

(A bevonódás szintjei a következők lehetnek: ÉRDEKLŐDÉS (olyan érzelemkategória, amelynek nyomán odafigyel valamire az ember); BEVONÓDÁS (foglalkozás a feladattal); ELKÖTELEZETTSÉG (létrejön a felelősségérzet a feladattal kapcsolatban); BENSŐVÉ TÉTEL (annak felismerése, hogy az adott feladatnak köze van az "ÉN"-hez; a "megértésben bekövetkező változás "); INTERPRETÁCIÓ (az a szükséglet, hogy a megértett tartalmakat másoknak közvetítsük); ÉRTÉKELÉS (a megértett összefüggések kipróbálására való hajlandóság, késztetés. – Lásd a Kaposi László szerk. Drámapedagógiai olvasókönyv;1995; 213. oldalán!)

• Saját készségeihez, képességeihez mérten mindenkinek fejlődjön az önismerete, a verbális és nonverbális kommunikációs eszközrendszere, kapcsolatteremtési-fenntartási készsége!

• Érjük el, hogy mindenkinek legyen szándéka, vágya, kedve részt venni és együttműködni ezeken az órákon! (Kényszerből nem lehet sem játszani, sem kommunikálni!)

• Fejlődjék az önuralom, önmérséklet, önfegyelem!

• Biztosabban el tudják helyezni saját magukat szűkebb és tágabb környezetükben;

• a társra való figyelés (empátia) és az önkontroll képessége fejlődjön;

• alakuljon ki a gyerekekben a mások megértésének, elfogadásának képessége, a toleráns magatartás!

• Nőjön a testi, térbeli biztonságuk, fejlődjék időérzékük;

• növekedjék esztétikai érzékenységük!

• A koncentrációs és memóriagyakorlatok nyomán képesek legyenek jobban figyelni egymásra és önmagukra;

• a munkavégzésben képesek legyenek erőfeszítésekre is!

Cél, hogy a játékok nyomán:

• eligazodjanak a legkülönbözőbb élethelyzetekben;

• kezelni és elviselni is tudják a konfliktusokat;

• pontosabban és árnyaltabban fejezzék ki magukat;

• kedvezőbben alakuljanak társas kapcsolataik;

• értékként fogadják el az önálló gondolkodást, kreativitást, humánus gondolkodást, szociális érzékenységet;

• kulturáltabbá váljon vitakészségük (érvelés, cáfolás, indoklás);

• tudatosabb legyen a viselkedésük és az önkontrolljuk.

(A célmeghatározások egy részét a már idézett Nemzeti alaptantervből emeltük át!!)

*

A "D" típusú drámát illetően a célmeghatározás a következő lehet :

A tanulás szempontjából a dráma legfőbb célját úgy határozhatjuk meg, hogy:

"VÁLTOZÁS ELŐIDÉZÉSE".

A drámajáték hatására számos területen következhet be változás:

• változás a megértésben (egy korábbi megértési szint a dráma hatására módosul);
• az attitűd megváltozása;
• a szerepjátékra vonatkozó elvárások megváltozása;
• változás a szociális viselkedés terén;
• a nyelvi tapasztalatok megváltozása;
• mások szükségleteinek és szándékainak fel- és elismerésében bekövetkező változás.

Heti 3 tanórában gondolkodhatunk délelőttönként. Javaslatunk szerint ez két részre bontható. Először egyórás (tanórai 45 perc) tréningszerű, beszélgetésekkel, készségfejlesztéssel, csoportépítéssel, verbális és nonverbális kommunikációval, önismereti játékokkal, "A" és "B" típusú drámával foglalkozhatnánk,

majd – egy-két nap múlva – kétórás (kétszer 45, azaz 90 perc folyamatos együttlét) foglalkozást tarthatnánk, amelybe "beleférnének" a nagyobb ívű gondolatok és/vagy érzelmek, a feszítés-lazítás nagyobb mélységei, a relaxáció megtanulása, a szituációs gyakorlatok, és a "D" típusú drámaórák. Természetesen megtartható a három tanóra egyetlen ívben is. (Azonos téma, vagy hosszabb feldolgozási igény esetében a tanterv nem jelöli külön az 1 + 2-es órafelosztást.) Ha másképp csoportosítja valaki az órákat, újra kell gondolnia, és módosítania kell ennek a tantervnek a témaelosztását, illetve az alkalmazásra kínált módszereket.

Ha a gyerekek ennél több ilyen típusú együttlétet kívánnak, akkor álljon rendelkezésükre a kollégiumban további egy vagy két óra. (Ott nyílhat alkalom színjátszásra is.)
 

A tanterv harmóniában van az általánosan megfogalmazott elvekkel, melyek az Arany János Készségfejlesztő Program kereteit adják. Így különösen fontos, hogy a Drámajáték és emberi kommunikáció ún. tanóráit (a tantárgy sepializációiról később!) olyan szakember tartsa, aki kommunikációból (gyakorlatból és elméletből egyaránt) és/vagy drámapedagógiából képzett. Nyilvánvaló, hogy ennek a “tantárgynak” a tanítása-tanulása fokozottan személyiségfüggő. (Javaslatunk szerint vegyen részt az órákat tartó pedagógus legalább 120 órás akkreditált képzésben!)

Ami a szemléletmódot illeti, nagyon eltér a szokványos, "poroszosnak" mondott módszerektől, ezért az ajánlott szakirodalomból és a drámapedagógia gyakorlatából tájékozódva – már gyakorlott szakemberként – érdemes a részletes, személyre/csoportra szabott óratervek kidolgozásához hozzáfogni. Vázlatfüzetből való olvasgatás közben nem lehet ezeket a foglalkozásokat megtartani, bensővé kell válnia a célnak és a módszernek egyaránt, ugyanis a tanulók reakciói, az általuk behozott információ vagy intuíció könnyen átalakíthatja az eredeti elképzeléseinket. A tervezésnek mégis – vagy talán épp ezért – igen nagy szerepe van. Hogy milyen egy fókuszra tervezett drámaóra terve, arra később adunk példát.
 
 

Az itt idézett két fogalom eleve szétfeszíti a kereteit mindannak, amit a mai iskolarendszer általában követel. Időben hosszabb vagy rövidebb együttlétet is igényelhet ugyanis egy tanóra, mint éppen 45 perc. Az alakzat, amiben a tanulók és a tanár létezik, néha percenként változik, tehát nem tűri azt az elrendezést, amelyben az egymás mögötti padokban a társaik hátát vagy a katedrára lépő tanárt láthatják csupán diákok. A legjobb (akár rituális kezdésként és/vagy befejezésként) a KÖR alakzat. Elképzelhető, hogy egy súlyos téma kifejtéséhez, kijátszásához éppen a tanulók őszinte reakciói miatt nem elég az előre meghatározott idő. Mit lehet akkor tenni az adott csengetési renddel és az adott termekkel, bútorzattal?

Ez a kérdés nem itt igényli a választ, hanem egyrészt az egyes tanórák részletes (térben és időben nagyon átgondolt) tervezésénél, másrészt a megvalósításkor az adott iskola feltételrendszereinek átgondolásában.

Mélységesen egyetértünk a Nemzeti alaptanterv megfogalmazásaival, ezért emeljünk ki onnan néhány mondatot! A drámajátékról a következőket írja a projekt készítője, Rudolf Ottóné:

"A drámapedagógia személyiségre figyelõ gyermekközpontú tevékenységét a játékra, cselekvésre alapozza.

A játék nem cél, hanem eszköz, amelynek segítségével az egész személyiség harmonikus fejlődését segítjük elő. Nem csupán kellemes időtöltés, hanem pedagógiailag előre átgondolt folyamat, amelyben a gyakorlatok, játékok – a fokozatosság elvének szem előtt tartásával – egymásra épülnek.

A pedagógus szabadságát szélesen értelmezzük: a megadott keretet, tartalmat, formát, módszert minden esetben az adott csoport összetételéhez, felkészültségéhez igazítva variálhatja.

A drámajáték sajátosságából következik, hogy a tantervi egységeket nem tanórákra, hanem találkozási alkalmakra bontjuk. Egy-egy foglalkozás időtartama akár 30 percig, akár 120 percig is tarthat. Így még az is lehetővé válik, hogy óraközi szünetek nélkül folyjék a tevékenység. "

Mindenekelőtt szögezzük le: a drámajáték nem színjátszás és nem színházlátogatási kurzus (bár mindkettő “belefér”). A drámajáték fogalma alatt azokat az A, B, C és D típusú csoportos játékokat értjük, amelyeknek jelenleg Magyarországon a legkiterjedtebb szakirodalma van az összes oktató-nevelő módszer közül.

Az "A" típusúak készségfejlesztő gyakorlatok; a "B" típusúak a “tegyünk úgy, mintha utazók, felnőttek, filmesek … stb. volnánk”, röviden a “mintha” játékai; a "C" típusú játékok (leegyszerűsítve) a színjátszás játékai; a "D" típusúak a tanítási dráma játékai - mindaz, amiről eddig szóltunk, elemeiben megjelenhet ez utóbbiban egyetlen nagy ívű folyamatba ágyazva… Különösen a tanítási dráma hatékonysága jól bemért már. A legfontosabb szakirodalom hozzá: G. Bolton: A tanítási dráma elmélete; Jonothan Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában; illetve a Kaposi László által szerkesztett Drámapedagógiai olvasókönyv; elemeiben pedig Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak felnőtteknek c. könyve. (Részletes szakirodalom-jegyzék mellékelve.)

Idézzünk itt egy-egy példát az egyes játéktípusok rövid leírására illetve vázlatára! Talán valamilyen útmutatással is szolgál, bár az itt idézett “D” típusú 90 perces foglalkozás inkább a képzett és vizsgázott drámapedagógusoknak mond valamit. (A közölt játékok és foglalkozásrészletek megtalálhatóak a győri Gyermekek Háza kiadványaiban, a veszprémi “Vegyede” sorozatban illetve a Drámapedagógiai Magazinban. Elérhetők további információk a http://wenczel.fw.hu , illetve a http://ww.drama.hu  honlapon.)
 

Csoport: 7-8-9-10. évfolyam. (A drámajátékban járatlan csoport is játszhatja.)

Cél: Ismerkedés (névtanulás), a csoportkohézió megteremtésének első szakasza, a koncentráció fejlesztése, az egyéni és a közös mozgáskoordináció fejlesztése.

Eszközök: Néhány kisebb-nagyobb labda, csörgőlabda vagy babzsák.

Megjegyzés: Ha babzsák(ok)kal játsszuk, más jelleget kap az egész gyakorlatsor. (A labda pattan, a babzsák csak zuhan, esetleg üt; más lesz a dobás íve...) Ügyeljünk a balesetveszélyre!

Tér: A csoport létszámának megfelelő, lehetőleg négyzet alakú, bútorok nélküli, puha padlós terem. (Egy embernek legyen legalább két négyzetméternyi tere!)

Idő: 15-20 perc
 
 

1.

Körben állunk, a játszók nem szorosan egymás mellett olyan távolságba helyezkednek a szomszédaiktól, hogy meg tudják egymást érinteni. Mindannyian a kör közepe felé fordulunk. Egy labdával kezdjük a játékot.

• A játékvezető odadobja valakinek a labdát (babzsákot), és a saját keresztnevét mondja. Arra kéri a játszókat, hogy egy ideig úgy dobják egymásnak (a körben állók közül bárkinek) a labdát, hogy a dobás pillanatában a saját nevüket mondják. A tempó eleinte lassú, majd gyorsulhat.
• A mozdulatsor marad, de a dobás pillanatában annak a nevét kiáltjuk, akinek adtuk a labdát.
• Marad a mozdulatsor, de a dobás pillanatában nem annak a nevét kiáltjuk, akinek adtuk a labdát, hanem az ő jobb szomszédjának a nevét. (Ez már nehéz koncentrációs gyakorlat!)
• Már két labdával dolgozunk, mindig annak a nevét kiáltjuk, akinek dobjuk a labdát.
• Három labdával játsszuk az előbbit.

2.

Körben, a kör közepe felé fordulva, terpeszben állunk. Akkora a terpesz, hogy könnyen átfér rajta az a labda, amivel játszunk. A játék folyamán nem változtatunk a terpesz nagyságán. Jobb lábunk szorosan a jobb szomszédunk bal lába, bal lábunk a bal szomszédunk jobb lába mellett. Úgy hajolunk előre, hogy a lábunk nyújtva marad.

• Egy nagyobb labdát gurítgatunk kézzel a földön (belerúgni nem szabad). A cél az, hogy valamelyik társunk lába között átgurítsuk, átüssük a labdát. (A labda mindig maradjon a földön!)
• Csak kézzel óvhatjuk meg magunkat attól, hogy átgurítsák kinyújtott lábunk között a labdát.
• Ha valakinek átcsúszott a lába között a labda, az beáll a kör közepére, és kézbe vesz egy másik labdát.

• A kör újra bezárul. Ekkor már nem csupán arra kell ügyelnie a körben álló játékosoknak, hogy

• Ha ismét sikerül „ kiejteni” valakit, az szintén beáll a kör közepére. (Így annyira elfogyhat a külső kör, hogy be kell fejezni a játékot.) Maximum három labda lehet „ forgalomban” !

A következő példa azt mutatja, hogy ilyen is lehet egy “B” típusú drámaóra, más néven dramatikus játék. Alkalmas egyébként sokféle készség fejlesztésére is a kínált keret, és beépíthető “D” típusú drámaórába is.